2015. november 3., kedd

Keresztény-e Európa?



Az utóbbi időkben egyre felkapottabb Európa szerte-, de Magyarországon hatványozottan- az a nézet, miszerint a kereszténység reneszánsza következik, és visszatér a „nemzeti-keresztény Európa”. Két kérdés marad: valóban keresztény-e ez az Európa? Na és, jó-e ha ilyen lesz Európa?

„... itt az ideje, hogy a nemzeti-keresztény eszmerendszer visszaszerezze dominanciáját- immár nem csak Magyarországon-, de egész Európában”

Ezt Orbán Viktor mondta nem olyan régen, és ezen üzenet, illetve gyakori retorikai képviselete miatt több keresztény testvér is egy új keresztény reneszánsz eljövetelét várja. Örömittasan szemléli, milyen jó irányba mennek a dolgok és tér vissza az öreg kontinens Krisztushoz. Vissza…érdekes ez a „vissza” szó. Gyakorta jelenik meg ebben a retorikában eme gondolat, de járt-e már valaha ott egyáltalán? A válaszom: nem. 

Kétfajta kereszténység létezik. Bár nem szabadna, sőt az egyik csak nevében és megjelenésében az, mégis két értelmezést kell a téma kapcsán szemlélnünk. Ismerjük a valódi kereszténységet, Jézus életét, tanításait, megváltását és feltámadását, az apostolok szavait. Az ebben való hitet. Ez a nagybetűs kereszténység. De létezik egy politikai kereszténység is. Ahogyan az iszlám esetében is beszélhetünk egy élő hitről, úgy létezik a Saría törvénye is. A Saría egy iszlám jog, amely bizonyos iszlám országokban a jog, alkotmány alapját képezi. Ez nem azonos az iszlámmal, attól, hogy valaki a saría törvényei szerint él, még nem lesz muzulmán a szívében. Ahogyan ha valaki muzulmán hitű, nem kell a saría szerint élnie automatikusan. Nem minden iszlám többségű országban törvény a saría.
Nos, bár a kereszténység politikai-hatalmi vonulatának nincs ilyen kifejezett neve, mint az iszlámban a saría, kétségtelen, hogy létezik. A középkor katolikus egyházának politikai, gazdasági befolyása Krisztus nevével fémjelezve azonban nem csak egyszerűen furcsa jelenség, de egyenesen a kereszténység legbelsőbb lényegi mivoltát sérti. Nem vitatom, hogy jó szándék állt sokszor mögötte, hogy egy helyes értékrendet akartak megtartani a birodalmakban, és azt sem, ahogy ez az egyházi hatalom lazulni kezdett, sötét erők vették birtokukba egyre inkább a társadalmi közgondolkodást. De muszáj valódi, hívő keresztény szemszögből is látni és érezni, hogy igencsak visszataszító dolog így az a jelenség, mikor Szűz Máriának felajánlják a Szent Koronát. Majd freskókon jelenik meg Szűz Mária fején a magyar koronával, a kisded pedig az országalmával játszadozik. Bár ma ez a történelmi, nemzeti azonosságtudat és büszkeség része, át kell gondolnunk. Mert Isten magyarnak teremtett bennünket, s erre büszkének kell lennünk, meg is kell élni ezt a magyarságunk. De ez a fajta szakralitás, amivel összevonják, összeegyeztethetetlen számomra, és mások számára is Jézussal. Gondoljunk bele ez manapság, hogy nézne ki. Orbán Viktor az OTP állami részvényeit felajánlja János apostolnak. Onnantól már Országos Apostoli Takarékpénztárnak hívnánk és magától a Mennyek országától eredeztetné mivoltát. Ez pedig ezer évvel ezelőtt sem volt kevésbé groteszk. 
 
Amikor a kereszténység államvallás lett Rómában 380-ban, majd 391-ben betiltásra kerültek a pogány hitek rítusai, onnantól kezdve a kereszténység mélyrepülése elindult. Azaz, amit kereszténység névvel illetnek azóta. Kötelezővé tétel, más vallások tiltása. Nem köszön vissza sehol ez a Szentírásban, maga Pál apostol is a legnagyobb megértéssel közeledett a görögök politeista hite felé is, s próbálta megragadni az azonosságokat és gondolatbeli fonalakat, amin elvezetheti őket Krisztushoz. A hatalomra jutott kereszténység, felülről irányított törvénykezései köszönő viszonyban sincsenek Jézus akaratával. Mégis keresztény hitünk jelzőjével, szimbólumaival, a Megváltóra való hivatkozással tettek és tesznek gyalázatos dolgokat. A protestantizmus pedig nem véletlen indult útjára  a műkeresztény, egyházi hatalom elől. Azt nem mondom, hogy a protestantizmus ne ártott volna szintúgy a kereszténységnek sok esetben, vagy, hogy eredeti céljai nem mondtak volna-e csődöt sokszor, de a katolikusok sem tagadhatták és tagadják, hogy valós problémák sarkalták a reformátorokat cselekvésre. Chesterton katolikus író-teológus: „ A reformátornak nagyjából igaza van abban, hogy mi a rossz, de általában téved abban, hogy mi  a jó”. 

A „nemzeti-keresztény” Európa pedig minden mozzanatában magában rejti ezt az álkeresztény, retorikájában Krisztusi, cselekedeteiben Sátáni attitűdöt. Amikor a mai magyar politikusok a kereszténység jelszavát tűzik zászlójukra, annak nevében, annak védelméért szónokolnak, durván átlépnek a „mi térfelünkre”, és sértik is azt. A politika és a Jézusi út két külön kategória, s mikor előbbi az utóbbiba avatkozik annak a valódi, hithű keresztény issza meg a levét. Ha Magyarország „egy keresztény ország”, ha Európa is „keresztény kontinens”. Akkor itt már mi dolga a keresztényeknek? Hogy térít meg embereket, ha államilag, hivatalosan mindenki keresztény, és ha a kereszténység legékesebb szószólói zsíros, pénzes gazdasági oligarchiák? Nagyobb ellenfele a kereszténységnek, ez a „nemzeti-keresztény” jelmez, és gondolat, mint maga az ateizmus, liberalizmus stb. Lélegeztető gépen vagyunk, elhitetve, hogy élünk, hogy a kereszténység él, és mi vagyunk a képviselői. Nincs nehezebb feladat, mint egy magát kereszténynek képzelő „farizeust” megtéríteni. Kemény idők jönnek Jézust szívükben, lelkükben megélők és követőkre, ha az államilag kijelentett kereszténység kora visszaköszönt kicsit. Iszonytató, intő jelek azok a hamis próféták, akik politikai érdekeik miatt öntik magukra az Úrnak legszentebb álruháit, de talán még veszedelmesebbek, akik őszintén, komolyan gondolják, hogy a „keresztény Európa” korának vissza kell állnia. Nekik, kicsit faramuci módon, pont a legnagyobb ateista filozófus, Friedrich Nietzsche szavait tudom idézni:
A meggyőződés nagyobb ellensége az igazságnak, mint a hazugság”.
Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése